2017. január 1., vasárnap

Hello-bello...

Fúh, hát igen... itt is eltelt jó néhány nap, hónap, majdhogynem egy év, mióta utoljára szerkesztettem itt akármit is. És igen, ez az egy év jó sok újdonságot hozott magával. Szörnyen érzem magamat, hogy egyetlen szót sem szóltam, a blog látogatottsága is szépen lassan visszaesett már... Hogy őszinte legyek magáról a blogról teljesen megfeledkeztem, egyrészt azért, mert mint mondtam a látogatottság a nullára esett, másrészt azért, mert noha egyetlen szót sem szóltam, már tavaly abbahagytam a blog írását.
Rengeteg lementett fejezet árválkodik még a gépemen, hiszen jó előre rengeteget írtam, mégsem tartottam, és most sem tartom őket méltónak arra, hogy kitegyem a világhálóra. Ennek fő oka az, hogy vállalhatatlannak tartom. És igen, tudom hogy illendőbb lett volna már tavaly év elején szólni, és nem 2017 első napján bejelenteni a végét mindennek, nem is szeretnék mentegetőzni.
Sokszor gondolkodtam már azon, hogy esetleg újraírnám a történetet valamikor a jövőben, így lehet, én is sokkal bizakodóbban tekintenék a történetre, és talán meg is osztanám. Viszont azóta rengeteg új ötlettel gazdagodtam, egy év nagyon sokat változtat az ember gondolkodásán és az ötletein, ehhez kétség sem fér. Új projektek lettek előtérbe helyezve, és még ha a My Life With You újra is lesz valamikor írva, az kötve hiszem hogy a közeljövőben történne meg.
És igen, itt jön a képbe, hogy de mégis mi az, ami miatt úgy érzem, nem is tudnám felrakni azokat a részeket, amelyeket korábban már megírtam, hiszen eddig a pontig a történet még így visszaolvasva is tökéletesen rendben van, avagy nem? Hát... nos...
Az első, és egyben talán legfontosabb érvem a téma mellett, az nem más, mint hogy ezek a részek nagyon régen íródtak! Egy év másnak talán nem tűnhet nagy dobásnak, de én még régen nem vagyok hobbiírónak nevezhető sem, az írói stílusom még nagyon is fejlődésben van, és abban is marad még majd egy jó ideig. Kellemes nosztalgia volt visszaolvasni valamennyi fejezetet, amelyeket még tavaly, vagy tavaly előtt év végén pötyögtem le, megosztani őket viszont egy kicsit furcsának találnám. És nem azért, mert szégyellném azt, ahogyan én egy-másfél éve írtam, pusztán mai szemmel azt gondolom, ennél sokkal többet tudok magamból kihozni most, mint egy éve, és inkább tárom elétek azt, amit most írok, és ami lényegesen több, mint az, amit egy éve tudtam nektek nyújtani, mint azt, amit még akkor hoztam össze, amikor fele ennyit sem olvastam, és fele ilyen bő sem volt a szókincsem.
A másik a történetvezetés kérdése. A mai napig nem értem hogy hogyan voltam képes ennyire össze-vissza megírni mindent. Lehet, hogy ez így még nem igazán esett le senkinek, hiszen még a fejezetek fele sem került fel, viszont én, mint a történet írója biztos vagyok benne, egy idő után csak színvonaltalan, kusza és értelmetlen lett volna a történet fonala. Nem vagyok profi ebben sem, még rengeteg mindent kell tanulnom ezzel kapcsolatban, de bízom benne, a mostani irományaim sokkal élvezhetőbbek, mint azok, amelyeket hónapokkal és évekkel ezelőtt pötyögtem le.
A harmadik pedig én magam vagyok. Igen, én magam állok a saját alkotásom útjába. Ha az agyam egyszer új irányokat talál magának, hajlamos elvetni a régieket. Azt hiszem itt is ez történt. Rengeteg potenciált látok még a történetben, és ha a fent említett újraírásra valaha is sor fog kerülni, akkor egészen biztosan vagyok benne, hogy teljes odafigyeléssel, lelkesedéssel és beleéléssel fogok majd munkához látni, már ahogyan az idővel egyre kevesebbé váló szabadidőm azt meg fogja nekem engedni. Addig pedig...
Addig is szeretnék elnézést kérni ("elnézek én jobbra, elnézek én balra, de részt azt még mindig nem láttam!") és remélem megértitek (legnagyobb sablonszöveg valaha, nem, nem biztos és nem is kérhetlek rá titeket, hogy megértsétek). Annak, hogy hirtelen eszembe jutott a blog, több oka is van. Az egyik egy régi olvasóm, aki hirtelen hívta fel a figyelmemet, hogy ez a blog még mindig létezik. A másik pedig az új év, az új remények és az új dolgok éve. Borzalmas volt az előző év, több szempontból is, több olyan dolog is van, amit így 2017-ben jóvá akarok tenni, el akarok felejteni és meg akarok változtatni.
Éppen ezért, még ha hülye ötlet is egy, a tematikájában ettől a blogtól teljesen eltérő másikat belinkelni ide,ERRE A LINKRE kattintva egy, jelenleg is íródó blogot fogtok megpillantani, amely a fentebb is említett projektek egyike. Jelenleg ezen, és még legalább három másik dolgon munkálkodok, és ha a jelenlegi csak egy kicsit is elnyeri a tetszéseteket, remélem oda tudlak titeket csábítani (muhaahaha!) Azon kívül, akinek nem tetszik a Wordpress (kiábrándulni nem szégyen a Blogger-ből), annak ANNAK MEGENGEDEM HOGY IDE KATTINTSON, és megnézze magának a Wattpad-oldalamat, ahol szintén ugyan ezt a történetet lehet olvasni. Természetesen ez is Harry-s, természetesen ez is... fanfiction. Azokból pedig soha sem elég!

Így hát így a végére, és az év elejére mindenkitől szeretnék bocsánatot kérni, aki esetlegesen egy egész éve várja az új bejegyzést a blogon, és aki esetlegesen még itt van. Sajnálom! És remélem, még ha haragszotok is, vagy megvettek, hogy nem vagyok képes felelősséggel kezelni a saját munkáimat, el tudjátok nekem nézni mindezt :)

Boldog új évet, szerencsés napokat, utólag is nagyon sok boldog karácsonyt, szilvesztert és minden mást is!
Xx

2016. január 23., szombat

Brékingtime!

Habár szerintem azok, akik mindig mindent elolvasnak és akik követik is a fiúk dolgait már régen
sejtik, vagy tudják a dolgot, mindenesetre ezúton is szeretném közzétenni ezen az oldalon, hogy Louis Tomlinson hivatalosan is egy újszülött kisfiú apja lett! Szóval nagy gratuláció és minden.
A rajongótábor fele ki van akadva, a másik fele pedig csitítja azokat, akik ki vannak akadva, szóval arra azért mégis kíváncsi vagyok hogy ti melyik tábort erősítitek! Azok, akik ki vannak bukva azért vannak kibukva - ha valakit meglepek még ezzel akkor szóljatok :D - mert ezzel együtt a Larry Stylinson névre keresztelt románc a banda két tagja - Harry és Louis - között véget ért, hiszen Louis barátja Briana életet adott a közös gyereküknek.
A legtöbben egyébként azért is eléggé zabosak, mert Briana és Louis nem állnak párkapcsolatban, csupán barátok, sokan hivatkoznak ezért arra hogy a gyerek nem a megfelelő szülői háttérben fog felnőni, hiszen mindeközben Louis egy másik lánnyal randizik.
Nekem is van véleményem a dologról, én azonban nem szeretnék állást foglalni a dologban, inkább megtartom magamnak a dolgot. És persze nagy az örömöm is, hiszen megérkezett a One Direction család következő generációja, ergo, immáron van egy csöppség Lux és Theo mellett, akit lehet imádni. Nem oktalanul, hiszen ő lesz Louis kicsi változata!

2016. január 8., péntek

Apró felhívás

Puhh, hát úgy tűnik lezárult a mi kis közvélemény-kutatásunk és többségben szavaztatok arra, hogy
innentől kezdve minden szombaton jöjjenek a részek. Tudom hogy nem nagy számok azok, amelyek összegyűltek, én mégis nagyon hálás vagyok minden egyes embernek, aki szavazott és akit érdekel a blog jövő béli sorsa, hiszen senki sem több száz feliratkozóval kezdi el a blogolást. Így hát nagyon köszönöm mindenkinek és remélem, élvezitek a történetet. Ja, és természetesen holnap már jönni is fog a következő rész, ha már így el lett döntve a dolog :)

Kicsit furcsa ugyan, hogy innentől fogva kötve leszek egy megállapodáshoz és nem hozhatom össze-vissza a részeket, viszont ez is csak egy mérföldkő a blogolásom hosszú és kegyetlen útján, és nagyon hálás vagyok mindenkinek, akit érdekel mindaz, amit írok. Nem is tudom hogy mit írhatnék még, egyszerűen csak köszönöm, örülök minden kommentnek, véleménynek, pipának, feliratkozónak, tényleg mindennek :)

Szóval még egyszer köszönöm
Didnight

2015. november 21., szombat

Főoldal

Üdvözöllek kedves álmodozó!


Hadd invitáljalak meg téged szerény blogomra. Tudom, hogy nagyon sok hasonló tematikájú blog kering az interneten, és még több van, amely hasonló történetfonalat vesz fel, mint én, azonban arra kérlek, hogy minden előítéletedet félretéve szakíts egy kevés időt rám - ha már egyszer idetévedtél - és győződj meg róla a saját szemeddel, hogy érdemes vagyok-e némi olvasottságra.


Ezelőtt már volt jó pár blogom és jó pár jobb és rosszabb történetet is írtam már, azonban reménykedem benne, hogy az általános gondokat ezúttal mindenkorra leküzdve, kivételesen fogok tudni egy olyan történetet írni, amely mind az én, mind mások tetszését el fogja nyerni. 

Ha Directioner vagy, azt hiszem tetszeni fog neked az itt eltöltött idő. Nagyon remélem hogy szereted a fiúkat és hajlandó vagy némi időt fordítani arra, hogy olyan meg nem történt dolgokról olvass, amelyeket azt hiszem sokan közülünk is szeretnének átélni. Nos, én csak annyit mondhatok hogy mindent megtettem annak érdekében, hogy a lehető legjobb történetet hozzam ki mindebből.

 Azt hiszem ennyi is lett volna ez a hirtelen bevezetés, nagyon remélem hogy tetszett nektek ez a rövid bevezető. Ha szeretnél többet tudni a blogról, figyelmedbe ajánlom a menüpontban található oldalakat, hogy jobban informálódj! :)