2017. január 1., vasárnap

Hello-bello...

Fúh, hát igen... itt is eltelt jó néhány nap, hónap, majdhogynem egy év, mióta utoljára szerkesztettem itt akármit is. És igen, ez az egy év jó sok újdonságot hozott magával. Szörnyen érzem magamat, hogy egyetlen szót sem szóltam, a blog látogatottsága is szépen lassan visszaesett már... Hogy őszinte legyek magáról a blogról teljesen megfeledkeztem, egyrészt azért, mert mint mondtam a látogatottság a nullára esett, másrészt azért, mert noha egyetlen szót sem szóltam, már tavaly abbahagytam a blog írását.
Rengeteg lementett fejezet árválkodik még a gépemen, hiszen jó előre rengeteget írtam, mégsem tartottam, és most sem tartom őket méltónak arra, hogy kitegyem a világhálóra. Ennek fő oka az, hogy vállalhatatlannak tartom. És igen, tudom hogy illendőbb lett volna már tavaly év elején szólni, és nem 2017 első napján bejelenteni a végét mindennek, nem is szeretnék mentegetőzni.
Sokszor gondolkodtam már azon, hogy esetleg újraírnám a történetet valamikor a jövőben, így lehet, én is sokkal bizakodóbban tekintenék a történetre, és talán meg is osztanám. Viszont azóta rengeteg új ötlettel gazdagodtam, egy év nagyon sokat változtat az ember gondolkodásán és az ötletein, ehhez kétség sem fér. Új projektek lettek előtérbe helyezve, és még ha a My Life With You újra is lesz valamikor írva, az kötve hiszem hogy a közeljövőben történne meg.
És igen, itt jön a képbe, hogy de mégis mi az, ami miatt úgy érzem, nem is tudnám felrakni azokat a részeket, amelyeket korábban már megírtam, hiszen eddig a pontig a történet még így visszaolvasva is tökéletesen rendben van, avagy nem? Hát... nos...
Az első, és egyben talán legfontosabb érvem a téma mellett, az nem más, mint hogy ezek a részek nagyon régen íródtak! Egy év másnak talán nem tűnhet nagy dobásnak, de én még régen nem vagyok hobbiírónak nevezhető sem, az írói stílusom még nagyon is fejlődésben van, és abban is marad még majd egy jó ideig. Kellemes nosztalgia volt visszaolvasni valamennyi fejezetet, amelyeket még tavaly, vagy tavaly előtt év végén pötyögtem le, megosztani őket viszont egy kicsit furcsának találnám. És nem azért, mert szégyellném azt, ahogyan én egy-másfél éve írtam, pusztán mai szemmel azt gondolom, ennél sokkal többet tudok magamból kihozni most, mint egy éve, és inkább tárom elétek azt, amit most írok, és ami lényegesen több, mint az, amit egy éve tudtam nektek nyújtani, mint azt, amit még akkor hoztam össze, amikor fele ennyit sem olvastam, és fele ilyen bő sem volt a szókincsem.
A másik a történetvezetés kérdése. A mai napig nem értem hogy hogyan voltam képes ennyire össze-vissza megírni mindent. Lehet, hogy ez így még nem igazán esett le senkinek, hiszen még a fejezetek fele sem került fel, viszont én, mint a történet írója biztos vagyok benne, egy idő után csak színvonaltalan, kusza és értelmetlen lett volna a történet fonala. Nem vagyok profi ebben sem, még rengeteg mindent kell tanulnom ezzel kapcsolatban, de bízom benne, a mostani irományaim sokkal élvezhetőbbek, mint azok, amelyeket hónapokkal és évekkel ezelőtt pötyögtem le.
A harmadik pedig én magam vagyok. Igen, én magam állok a saját alkotásom útjába. Ha az agyam egyszer új irányokat talál magának, hajlamos elvetni a régieket. Azt hiszem itt is ez történt. Rengeteg potenciált látok még a történetben, és ha a fent említett újraírásra valaha is sor fog kerülni, akkor egészen biztosan vagyok benne, hogy teljes odafigyeléssel, lelkesedéssel és beleéléssel fogok majd munkához látni, már ahogyan az idővel egyre kevesebbé váló szabadidőm azt meg fogja nekem engedni. Addig pedig...
Addig is szeretnék elnézést kérni ("elnézek én jobbra, elnézek én balra, de részt azt még mindig nem láttam!") és remélem megértitek (legnagyobb sablonszöveg valaha, nem, nem biztos és nem is kérhetlek rá titeket, hogy megértsétek). Annak, hogy hirtelen eszembe jutott a blog, több oka is van. Az egyik egy régi olvasóm, aki hirtelen hívta fel a figyelmemet, hogy ez a blog még mindig létezik. A másik pedig az új év, az új remények és az új dolgok éve. Borzalmas volt az előző év, több szempontból is, több olyan dolog is van, amit így 2017-ben jóvá akarok tenni, el akarok felejteni és meg akarok változtatni.
Éppen ezért, még ha hülye ötlet is egy, a tematikájában ettől a blogtól teljesen eltérő másikat belinkelni ide,ERRE A LINKRE kattintva egy, jelenleg is íródó blogot fogtok megpillantani, amely a fentebb is említett projektek egyike. Jelenleg ezen, és még legalább három másik dolgon munkálkodok, és ha a jelenlegi csak egy kicsit is elnyeri a tetszéseteket, remélem oda tudlak titeket csábítani (muhaahaha!) Azon kívül, akinek nem tetszik a Wordpress (kiábrándulni nem szégyen a Blogger-ből), annak ANNAK MEGENGEDEM HOGY IDE KATTINTSON, és megnézze magának a Wattpad-oldalamat, ahol szintén ugyan ezt a történetet lehet olvasni. Természetesen ez is Harry-s, természetesen ez is... fanfiction. Azokból pedig soha sem elég!

Így hát így a végére, és az év elejére mindenkitől szeretnék bocsánatot kérni, aki esetlegesen egy egész éve várja az új bejegyzést a blogon, és aki esetlegesen még itt van. Sajnálom! És remélem, még ha haragszotok is, vagy megvettek, hogy nem vagyok képes felelősséggel kezelni a saját munkáimat, el tudjátok nekem nézni mindezt :)

Boldog új évet, szerencsés napokat, utólag is nagyon sok boldog karácsonyt, szilvesztert és minden mást is!
Xx

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése